Ez a kissé kényelmetlen nap hajnalban kezdődött, amikor nagy buzgón a telefonra rátenyerelve felkeltünk szurkolás céljából fél négykor. Hangulatos családi hömbölgés, aranyéremmel megtűzdelve. Rádöbbentem, hogy 10 kerek napom van kiutazásig és ez mennyire de nagyon kevés. Már mennék is, mert ezek az utolsó kétéltű napok szörnyűek.

Még el sem kezdtem pakolni. De logikus, hiszen ha most elsüllyesztem a kedvenc bugyijaimat a frissen vásárolt bőröndömben akkor mit veszek fel a következő 10 napban? Ilyen és hasonló mélységű problémákkal küzdök mostanság. Elég véletlenszerűen jutnak eszembe dolgok, amiket megosztanék a rengeteg olvasóval vagy egyszerűen csak kiírnék magamból. Végülis ahogy általában, ez egy őszinte és kíméletlen blog lesz, amiért nem kérek bocsánatot. Tényleg jól esik leírni amit gondolok, főleg úgy, hogy most úgy érzem csak magammal tudom megbeszélni ezeket. Várom a pénteket. Hálás vagyok, hogy egy olyan barátra leltem a pesti Bogiban rövid idő, azonban sok koncert leforgása alatt amilyenre bárki vágyna.❤️

Nem akarok hangulatjeleket alkalmazni ebben a rendkívül komoly és szofisztikált önkifejezési formában, de ide muszáj egy szívet beszuszakolnom.

Fertődre hasítunk a busszal és sok rendes utaspajtással karöltve. A bepárásodott ablakon kukucskálok kifele és figyelem a magyar tájat amíg még tudom, miközben a talpam alatt már alig bír magával az izgalom.

Megosztás a facebookon

A MÁV szolgáltatásait kiélvezve született meg a gondolat a fejemben tegnap délután, hogy jó is lenne ezen a függőséget okozó minden háztartásban fellelhető kisállat egyik ingyenes felületén indítani valami cserediákvagyokésnekemalegfaszábbazéletemost írogatást.

Jó döntés volt-e vagy sem, ezt válaszolja meg valaki nálam okosabb. De egész jó érzés írni. Utólagos köszönet Kubiszyn Viktornak aki elhitette velem, hogy hiába lesz féllábú a szöveg, próbálkozzak és valami csak kisül belőle.

 

Szóval 2 hetem van még itthon és sokan azt gondolják szerintem, hogy alig látok ki a dologból és igazán köszönöm a sok megkeresést egy utolsó találkára. Igyekszem igyekszem igyekszem mindenkivel meetupolni. Még én sem nagyon tudom tulajdonképpen mi folyik körülöttem és bocsánat ha a szokásosnál is összeszedetlenebb vagyok. Letisztulnak majd a dolgok idővel. Talán. De az eufória még hátra van és az első hónapokban főleg sűrű lesz. Papagájként ugyancsak igyekszem és igyekszem a kapcsolatot tartani és a mocskos közösségi oldalakon posztolgatni rendesen.

Például felültem a vonatra tegnap délután, spontán elzötyögtem a szigligeti várba. A kilátás elfeledtette a vonaton szerzett proli szocreál mosdó képét.

Ez csak annyit jelent, nem tudok elülni a fenekemen hiába voltam most is csak két napot Sopronban. Biztos belső feszültség meg izgatottság meg ilyesfajta okosságok.

 

 

Megosztás a facebookon

Őszinte leszek, nem akartam blogot kezdeni a csereévem alatt.

Úgy gondoltam, csekély prózai képességeimhez mérten nem tudom majd szavakba önteni a kint átélt dolgaimat, de igyekszem és a családom, barátaim, nem barátaim számára próbálok egy kis élménybeszámolóval szolgálni bizonyos időközönként. 

Nem ígérek semmit, nem is biztos, hogy olvassa majd valaki ezeket a félszeg gondolatokat. Mindenesetre próbálok érthető és egyben szórakozató történeteket biztosítani.

Elég ennyi bevezetőnek? Ja. Bemutatkozás. Osztoics Karolinának hívnak és 16. évemben kaptam az ajándékot, hogy külföldön élhetek 11 hónapot. Ezek az eszmefuttatások a kint töltött hónapok dokumentációi szeretnének lenni.

 

 

 

Megosztás a facebookon