Eljöttünk görkorizni a tesóimmal és a pálya szélén ülve óvom meg magam a lábtöréstől,hogy legyen végre bejegyzés a blogon. Már több,mint egy hete itt vagyok és nagyon élvezem. Az elején akadtak gondok és mindig is lesznek nehéz pillanataim, de azt hiszem ideért a lelkem is és kezdem érezni az eufóriát. Dióhéjban összeszedem az észrevételeim és élményeim, de annyi van belőlük, hogy azt sem tudom hol kezdjem.

A suliban nagyon jól érzem magam, az osztálytársaim jól beszélnek angolul és mindenben segítenek. Az órákon képes lennék néha elaludni, de ha többet értek nem lesz annyira unalmas. Dupla óráink vannak és egy nagy 40 perces szünet van, ahol a lekondicionált teremből kimenni a trópusi levegő ellenére is felüdülés. 

Minden reggel elénekeljük, mármint eléneklik a himnuszt az udvaron. Szívekre tett kezek és 30 fok kora reggel.. Valahogy így telnek a napok a dominikai iskolámban. 

Sok mindenkivel haverkodtam, lepacsiznak néha a szembejövők. Már kezdem megszokni. Egy olasz cserediák fiú is jár a suliba, néha jól esik beszélgetni egy sorstárssal.

Haverkák már alakulnak és olyan jó,hogy mindenki mosolyog és jókedvű állandóan. De az egyenruhát utálom. Borzalmas. Ezt a kettősséget az egész kultúrában nem értem. Rázzák a feneküket a latin zenékre de rövidnadrágot nem lehet hordani. Ezer fok van és 90 százalékos páratartalom de hosszúnadrág meg műszálas póló. MI?

Szombaton végre találkoztam a cserediákokkal, azokkal akik szintén Santo Domingoban laknak de ígyis vagy 50en voltunk. Az önkéntescsapat imádnivaló, mindenki volt már valahol cserediák a legjellemzőbb Olaszország nyilvánvalóan. Az olaszok és a thaiok itt is rengetegen vannak de az utóbbiaknak csak köszönnöm kellett thaiul és már odavoltak értem. Köszönet a fogadott cseretesómnak a pár szóért, amiket tavaly tanított nekem.

Szeptember végén lesz a 3 napos tábor, össznépi cserediák találkozó. Addig is próbálunk összefutni egymással, mert a reggel felkelünk, nem értünk semmit, hazajövünk unalmas hosszú távon. Szóval várom, hogy utazzunk a családdal most hétvégén és lássak világot egy picit. 

 

 

Megosztás a facebookon